Ma 2016. december 2. van. Tegnap néztem a telómon az időjárás appot és valami eddig ismeretlen ikon volt ott, ahol korábban napsütés, vagy eső, vagy felhő és a szokásos ikonok..., először azt hittem így jelölik, ha köd lesz.

Na megtudtam reggelre mit is takar az új ikon..., olyan szelet barátom, hogy a fal adja a másikat. Ma estére ugyan tornatermi edzés lenne, de írtam este Petinek, hogy nem fog összejönni és, hogy akkor mi legyen helyette. Ő pedig azt írta, hogy akkor 1:15 futás, remek. Tudtam, hogy ma este nem lesz sem időm, sem kedvem kimenni, így a szokásos reggeli futás mellett döntöttem.

5:30-kor ébresztett a telefon, kint még persze sötét, de hallottam, hogy tombol a szél..., na mondtam is, hű de fasza. Elkészültem és kimentem. Kezdjük ott, hogy ahogy az udvar kinéz, baszki hétvégére meg is van a program. Aztán amint kisétáltam a szélárnyékból majdnem nekiestem a sövénynek, akkorát lökött a szél és ennek a fele se tréfa. Hát nem is tudom mikor volt utoljára ilyen... Na de hamár felkeltem, akkor irány a futás.

Nemrég kialakult egy új futókör. Herceghalmon lakom, szóval utcából ki, elfutok a Tesco logisztikai park felé, onnan el a Páty felé vezető magánúton, de a körforgónál visszafordulok és a szokásos "kis kört" nyomom le visszafelé. Ez így kb 7km, mondjuk ez sokkal kevesebb, mint 1:15, de néha a "nagy körrel" zárom, azaz fel a dombra és úgy haza. Persze reggel 6-kor még sötét van, szóval fejlámpa és 2 réteg cucc. Azt meg kell mondjam, hogy fázni nem fáztam, főleg, hogy a körforgalomig hátszél volt. Mondtam is magamban, hogy nem is vészes a szél..., persze, mert tolt előre. Na de aztán a körforgónál szembekerültem, hát barátom igen erős volt a kontraszt. Volt olyan, hogy konkrétan hátralökött, azaz kisebb lett a lépés, mint terveztem :-) A legszebb az volt, amikor vissza a Tesco-nál dombra fel, szembeszéllel futottam. Ekkor már éreztem, hogy kifújta az arcomat a szél.

Keresztutcáknál voltak szintén meglepkék, egy-egy oldalirányú lökés, mit lökés, taszítás, mintha egy Ikarus tarolt volna le. Mire hazaértem, kezdett pirkadni, akkor láttam csak, hogy dőlnek a fák. A körforgónál szép magas fák vannak, ott a hangja is emberes lett a szélnek, néha olyan hangosan ordított, hogy konkrétan oda kellett néznem.

Mire hazaértem minimum 2x annyi levél lett az udvarban, szépen szélcsatornába rendeződve, hogy legyen mit összetakarítani. Tipli kutyánk is ott várt rám, széllel szemben skubizva, kb így:

45 perc lett a vége, ami sajnos nem 1:15, de tudtam, ha felfutok a dombra, ott olyan szelet kapok, hogy Etyekig repít, így inkább hazakocogtam. Mikor beértem a házba, megcsapott a meleg és éreztem, hogy lüktet a széltől az arcom. Mondjuk én szeretem ezt az érzést, kb olyan, mint amikor megjössz egy 2-3 órás téli tekerésből, utána órákig lángol az arcod. Na ilyen :-)

Szóval elég rocknroll volt a reggeli futás. Ma délután át kellet gurulnom a Fővám tértől a Batyira, a Szabadsághídon csak úgy röptette az 50mm-es karbon kereket a szél. Batyi felé volt szembeszél, kb úgy tekertem oda, mintha egy 12%-os emelkedőn hajtanék, de visszafelé annál faszább volt, csak ez sok billegű gyalogos :-)

SZóval szél ide, vagy oda, én szeretek így edzeni, ad egy kis plusz élményt, színesebb tőle a hajnal.