Nos igen, az úszás a 3 sport közül, ami a legtávolabb áll tőlem, ezért 2015-ben, amikor készültem a budapesti 70.3-ra, nagyon izgultam. Gyerekkoromban jártam úszni, mármint úszni tanulni. Emlékszem a BVSC uszodába jártunk, annyi van meg belőle, hogy kicsi vagyok, nem szeretem, hideg van kint, egy nyitott ajtónál, kintről néznek be a szülők, kifelé meg ömlik a pára..., ja és sötét van, mert rohadék tél van :-)

Aztán valahogy megtanultam úszni és tudok is a mai napig, csak nem szeretek..., annyira. Azért ez sem teljesen igaz, ugyanis az első Ironman-ig ez kb így volt. Aztán, amikor kezdtem fejlődni, lassan vesztett az utálat, ha konkrét szeretetté nem is alakult át.

Kezdjük az elején...

2015 év elején Nándi (az Ensport alapítója) elhívott egy uszodába, ugyanis kíváncsi volt, hogyan úszom, van-e valami berögződés, amit ki kell javítani, esetleg úszástechnikai probléma, stb. Elkezdtem úszni, Nándi meg a víz alúl hesszelte. Aztán meglepetésemre azt mondta, hogy nincs ezzel semmi gond, a kezemet ide húzzam, azt úgy tartsam, fejet kicsit feljebb, combhoz húzzad, ne kifelé és klassz. Úsztam így 2-3 hosszt és azt mondta fasza minden, már csak a kilométer kell. Úgyhogy én el is kezdtem úszni járni. Télen. Komjádi szabadtér, megvan? Na oda. Persze összeugrott rajtam a bőr, amikor kiléptem a szabadba egy szál fecskében, de a víz persze meleg volt. Na azért tudod úgy, hogy a teteje azért megcsíp, amikor először eléri a köldöködet, de azért egész kellemes. Mondjuk úgy, 50m után már fasza volt, addig határeset.

Szóval úsztam egy csomót, kaptam rengeteg féle edzést, rövidet, hosszút, gyorsat, lazát, lábbal, láb nélkül, stb. Egy halom rövidítést kellett megtanulnom, de aztán idővel összeállt minden. Kedvenc volt pl. az egykezes, amikor csak egyik kezeddel dolgozol. Na így a 4x50m után csodásan lángolt mindenem. Szintén nagy kedvenc a vállérintéses meló, amikor minden egyes karcsapásnál meg kell érintsd a vállad, amikor előre emeled a víz felett a kezed. Figyelj..., ha nem tudod ez milyen, próbáld ki és garantálom, hogy magadtól nem fogod többé :-)

Volt olyan edzés, amikor lazább volt, ezek szinte unalmasak voltak és volt olyan, amikor olyat és úgy kellett úszni, hogy konkrétan a medencéből nem tudtam kimászni a végén. Ez nem azt jelenti, hogy gyorsan, sokat, hanem mindenféle izgi technikával, mint akár a fenti 2 kedvenc és kb másfél órát, ha nem kettőt.

Idén voltam egy közös úszás edzésen, ott is volt 1-2 megjegyzés, de alapvetően jól úsztam. Persze nem gyorsan, de olyan átlagos amatőr triatlonosként, ami nekem óriás eredmény. Az első 70.3-on pedig a startpisztolyig annyira féltem, hogy a gyomrom keresztbe állt. Persze az első 20 percben a túlélésért küzdöttem, mindent elfelejtettem és összevissza úsztam, hol mellben, hol gyorsban és kb a felére álltam be a magam tempójára, gyorsban. Mikor kijöttem, nagyjából az az idő volt, amit Nándi mondott, így egy hatalmas kő esett le a szívemről.

2016-ban volt életem első teljes távos Ironman-je, ahol ugyebár 3,8km-t kell úszni nyílt vízben úgy, hogy a felénél kijössz a vízből, kicsit futsz egy gumicsíkon és vissza a második körre. A felkészülési időszakban rengeteget úsztam, óra szerint kb 100km-t, ami nekem döbbenetes távolság. A verseny előtt volt egy 4km-es edzés, aminek a végén olyan eufórikus hangulatom lett, mint soha. Ugyanis pár éve el nem tudtam volna képzelni, hogy gyorsban leúszok 4 km-t úgy, hogy nem állok meg közben.

Mondanom sem kell, hogy kisebb parával mentem el idén az Ironman-re és bár 3,8km, akkor sem izgultam annyira. Már az elején fel tudtam venni a tempómat és a végéig kitartott. Amikor ki kellett futni a közepén, na akkor nem mondom, hogy nem szédelegtem, de amint visszakerültem a vízbe, újra a helyén volt minden és a második kör is jól ment. Atival edzettem 2016-ban, ő azt mondta, hogy 1:30 körül, ha kijövök a vízből, az teljesen jó nekem..., hát amikor kifele mászva a vízből ránéztem az órára és kegyetlenül pontosan 1:30-at mutatott, na akkor újra szárnyaim nőttek :-)

Szóval, ha te is olyan vagy, mint én voltam 2015 év elején, azaz 50m-t sem tudtam leúszni pihenő nélkül, akkor van egy jó hírem: ne szarj be! Én nagyon ajánlom, hogy először egy szakértővel nézesd meg a technikádat, javítsátok ki már az elején, ami nem jó, vagy ami lehetne jobb is és utána okosan felépített edzéstervvel ússz egész évben. Ha így teszed, magabiztosan állsz majd nyáron a féltávos rajtja előtt. Azért merem ezt ennyire konkrétan kijelenteni, mert velem pontosan ez történt és ahhoz képest, hogy 2015-ben volt az első triatlon élményem, 2016-ban sikerrel vettem egy teljes távos versenyt. 

Szóval, nem kell beszarni, csak, hogy Nándit idézzem, "már csak a kilométerek kellenek".

Ma 2016 december 1. van és ma reggel volt a második úszásom, ami már 2017-re dolgozik. Az augusztusi verseny óta nem úsztam, így múlt héten volt a nagy restart és ma a második. Már a múlt hét is jól ment, persze újra elkezdtek dolgozni az izmok és ezt másnap éreztem, de jóleső fájdalom ez. Ma már úgy ment minden, mint nyáron.

A mai menü kis bemelegítés után 16x100m úszás volt, ami eléggé ingerszegény, szemben a múlt heti menüvel, így vittem magammal egy kamerát, hogy ne unjam szét magam :-) Ez lett belőle: