Tudom, tudom, ez egy állandó, visszatérő és igen sűrű téma a sport fórumokon, meg az is, hogy a sport az csak az egyik oldal, de ott van az is, amit eszel, vagy ugyanez, csak fordítva. Persze mind tudjuk, hogy azért ebben van igazság, mégis nehezen vesszük rá magunkat a változásra.

Szóval, mikor tavaly leültünk az Ensport-tal megtervezni a 2016-os évet, akkor Nándi és Ati feldobta a labdát azzal, hogy 2016-ban bizony vagy Iron táv, vagy semmi és, ha Iron táv, akkor azt megfelelő komolysággal kell megalapozni. Majd dobott egy pillantást a pocakomra és sanda mosollyal odaszúrta, hogy bizony le kéne pattintani pár kilót. Höhh, mondom nademégisNándi :-)

Mindezt úgy alapoztuk meg, hogy találkoztam Halász Diával, az Ensport dietetikusával és lemért rajtam egy csomó mindent. Alap adatok, mint súly, magasság, életkor, stb..., aminek a végén kijött, hogy nem csak Nándi szerint van rajtam pár kiló, hanem a rendszer szerint is. Dia belőtt egy amúgy 76-78kg súlyt, ami optimális lehet az én esetemben. Megjegyzem a méréskor szerintem olyan 87kg lehettem, ami amúgy egy elég magas eredmény magamhoz képest.

Szóval Dia belőtte, hogy nem volna rossz, ha 76-78 kg volnék és elmesélte, hogy ebben úgy tud segíteni, hogy teljes étkezési tervet ír nekem majd úgy, hogy azt hozzáigazítja a heti edzéstervhez. Ez azt jelenti, hogy hétfőn Ati feltölti az aktuális heti edzést, ami alapján Dia kiszámolja, hogy melyik nap, mennyit kell miből bevinnem, hogy mind a fogyást támogatni tudjuk, mind az edzést is bírjam anyaggal.

Mivel kellőképpen be voltam sz@rva a teljes távos Ironman-től, mondhatni teljesen alárendeltem magam Dia előírásainak. Itt meg kell jegyeznem, hogy a feleségem nélkül ez nem sikerülhetett volna. Nem csak azért, mert nem az erősségem a főzés, azért sem mert amúgy érdekelni sem érdekel a főzés, de azért sem, mert kérlekszépen ő olyan gondossággal grammozta nekem nap, mint nap a kaját, hogy azelőtt férfitársaim mindannyian leemelhetjük a kalapunkat!

Szóval kb minden reggel ez várt a konyhapulton:

Ezúton is köszönöm drágám!

Hogyan is indult

Általában a hétfő a pihenőnap, azaz edzés nélküli nap. Ezért is van többek között, hogy az aktuális terveket hétfőn kapjuk az edzőktől. Dia ennek alapján tervezi a hetet, szépen elosztva mindent, hogy megfelelő szénhidrát, fehérje, zsír, stb kerüljön belém, hogy ne essek össze a hét, vagy akár a nap végén.

Meg kell jegyezzem, hogy az első pár hónap keményebb volt, mivel akkor azért a fogyás is cél volt. Ezek közül is a hétfők voltak kritikusak, hiszen akkor az átlag energia bevitelem olyan 2400 kcal volt, mindez 5 étkezésre lebontva. Szóval, amikor veszettül éhesen, alig várod, hogy leteljen a 3 óra két kaja között és mondjuk uzsira van egy natúr joghurtod, 3 (!!!) szelet pufirizs és egy alma, akkor az elején kábé ember ne szóljon hozzád :-)))

A legehezebb az volt, hogy a korábbi rendszertelen kajálást napi 5 részre bontsam és kevesebbet, de többször egyek. Ez egy iszonyat nehéz átállás volt, de amint sikerült, már érezhetően jobban ment minden.A kezdeti - megjegyzem minimális - nehézségek után már szinte nem is tudtam volna elképzelni a kajálást másképp. Általában reggel 6 körül volt az első kajálás, utána pont ahogy beértem az irodába 9 körül, majd délben ebéd, 3 körül uzsi és este 6-7 körül vacsi.

Például ez egy átlagos, hétköznapi edzésnap menüje:

Nem tűnik soknak, de valahogy mégis elég, ráadásul úgy, hogy egy ilyen napon reggel 1-1,5 órás futás edzéssel kezdődik a nap.

Na de hogy is volt ez konkrétan

Szóval, ahogy említettem, feleségem naponta grammozta nekem a kaját, de a szó legszorosabb értelmében. Ha az volt megadva, hogy 120g csirkemell, akkor az 120g volt, ha 60g barnarizs, akkor az 60g volt és így tovább. Dia nemcsak annyit írt, hogy natur csirke rizzsel, hanem konkrétan a receptet leírta, így ha volt is újdonság, azt egyből tudtuk kezelni.

Alapjában változott meg az étkezésem, ami a mai napig kitart. Mindezek mellett olyan kajákat ismertünk meg, mint a "csirkés bulgursaláta", ami azóta is nagy kedvenc, vagy mást nem mondjak, mint a spenótos palacsinta:

Ezt a képet én lőttem a kész kajáról, tehát ez valóban így nézett ki és megjegyzem olyannyira csalókán laktató, hogy az előírt mennyiséget nem tudtam megenni és ez egy normál vacsora menüje.

Köztudottan édesszájú vagyok és Dia még ebben is partner volt, mert pl nem egy olyan uzsi volt, ami alapvetően édes cuccból állt, mint mondjuk a túrókrém sovány túróból, vagy maga a zabkása, ami szintén nagy kedvencem lett, komolyabb edzések előtt szinte csak ezt tolom. Ahogy múlt az idő, úgy az edzések is egyre keményebbek lettek és volt olyan nap, főleg hétvégén, amikor a kaja is valami hiper durván erős volt. Hétvégén vannak ugyanis a hosszú edzések, pl 6-7 órás tekerések, de adj'Isten ezután még futással, így ezekre a napokra kaja is elég komoly dózist épít belém. Volt olyan hétvége, hogy egy szimpla vasárnap 4-5 ezer kcal ételt lapátoltam be a kazánba. Ilyenkor volt olyan ebéd, hogy több fogásból állt, mondjuk levesből és valami fasza desszertből, mint mondjuk túrógombóc:

Persze ez is gondosan ki van találva, hogy milyen túró, miből mennyi és a többi és a többi. Azt kell mondjam, hogy nyáron iszonyat komoly hétvégi edzések voltak és egyszer nem fordult elő olyan, hogy éheztem volna. Valahogy mindig ki volt centizve, de nem is centizve, mert túl gyakran azt sem éreztem, hogy a határon tolnám, szóval folyamatosan el voltam látva megfelelő energiával. Azzal, hogy minden fontos anyagból megfelelően vittem be és gondolok itt pl rostokra, zsírra, fehérjére, stb. azzal olyan faszán vidám voltam egész évben, mint soha. Nyilván számít, hogy mit eszel és ez kihat arra is, hogyan érzed magad és ez rám nagyon igaz volt idén. Szeretek kajálni és bár át kellett alakítani a kajálásomat, mégsem éheztettem, vagy sanyargattam magam.

Na de azért el kell mondjam...

Ez persze itt nagyon szép így leírva és persze a tankönyvekben is kb ez van összeszedve. Egy dolog viszont nagyon fontos volt, amint meghoztam azt a döntést, hogy márpedig végigcsinálom, azzal a lendülettel nem volt kiskapu. Persze előfordult, hogy elcsábultam, de amikor egy családi ebédre én viszem a kis kigrammozott packot, ahhoz kell némi elszántság, főleg pedig önuralom, hogy amíg a többiek ropogtatják a rántott csirkecombot krumplipürével, te addig (hogy a korábbi példánál maradjunk) 120g csirkemell filét eszel 60g barnarizzsel és felejtsd el, hogy eszel az almáslepényből :-)))

Biztosan benne volt az, hogy tényleg be voltam sz@rva az iron távtól, de benne volt a kiváncsiság is és benne volt az is, hogy most csakazértis végigtolom. Persze azzal, hogy Niki megcsinálta nekem a napi kaját, nagyon kényelmes dolgom volt és kb csak meg kellett ennem. Ha nekem kell főznöm, na az lehet másképp alakul :-)))

Eredmények

Nos..., ahogy írtam, kb 87kg-ról vágtam neki az egyedi, testre- és konkrét edzéstervre szabott étkezési tervnek és amikor augusztusban beértem az iron táv céljába 72kg-t mutatott a mérleg. Én azt mondanám, hogy 74kg körül volt az a szint, ahová eljutottunk, a 72 az nagy eséllyel a verseny miatt is volt annyi. Arról is beszélnék, hogy az egész éves fixi edzésnek köszönhetően, a lábam elég komoly fejlődésen és izomnövekedésen ment keresztül, így ez az adat még inkább óriási eredmény, hiszen nem csak zsírból fogytam, de izomból növekedtem is. Azt fontos megemlíteni, hogy a 75-76kg szintet már tavasszal elértük és a nyárnak már valóban életmódot váltva kezdtem neki. Természetesen sokkal könnyebb úgy edzeni, hogy 10 kiló pluszt nem hurcolsz magadon és bevallom, sosem voltam még ilyen vékony, mint idén voltam/vagyok, lásd ez a kép, ami az idei 5i50-en készült:

A legnagyobb eredmény mégis az, hogy sikerrel vettük az iron távot, bár akadtak nehézségek. Nem kevésbé nagy eredmény az, ahogy ma is eszem. Továbbra is 5x egy nap, attól függetlenül, hogy Dia már nem ír nekem tervet. Persze kicsit felhígult az összetétel, de mégiscsak pihi időszak volt és gondoltam belefér.

Ez a kép az iron táv után készült rólam:

Azért ilyen arcom szerintem még nem volt :-) Ez amúgy a 72kg-s arc 15 óra zúzás után, amiből kb 2 óra iszonyat fájdalmas volt egy kritikus görcs miatt. A 15 óra nem épp az az idő volt, amit terveztünk, de ha a görcs nincs, akkor nagyjából a tervezett időn belül vagyok és ez nekem nagyon nagy eredmény. Tudom..., attól még ez 15 óra volt és az iron táv éppen azért nehéz, mert ha nem figyelsz, akkor akár egy ilyen görcs rántja ki alólad a talajt, mégis pozitív az egész élmény. Az egész év. Az egész felkészülés, aminek eredményeképpen ma már tényleg normálisan étkezem és azt a fejetlenséget, mint azelőtt, azt már nem egedem meg magamnak. Nem csak azért, mert nem szeretném elveszteni azt amit elértem ezzel, hanem azért is, mert így jobban érzem magam.

2017-re elkezdtük a felkészülést, Simon Peti edzővel, illetve Gergely Noémivel, aki a 2017-es szezonra segít az étkezés kordában tartásában. Ha azt veszem, hogy tavaly pont egy 10-essel nehezebben vágtam neki a szezonnak, valamint a 2016-os szezon sem 2015 novemberben indult, így nagy várakozással várom a 2017-es szezont. Noéminak most küldtem el az étkezési naplómat, ami alapján felépíti majd az étkezésemet, így most még tiszta lekiismerettel vágok neki a csütörtöki céges karácsonyi vacsorának :-)))