Kezdésnek annyit, hogy mozogni mozgok már egy ideje, de a konkrét eseményre felkészülés kb. 2 éve jelent meg az életemben. 2014-ben volt egy nagy ötlet, hogy csináljunk egy hivatalos Magyar rekordot és tekerjünk át az országon, Debrecenből Nagykanizsára és tegyünk mindezt non-stop és egy olyan bicó nyergében, amin nem hogy váltó nincs, hanem örökhajtós, azaz még lejtőn is tekerni kell (fixi).

Erről egy rövid összefoglalót itt találhattok:

 Erre az eseményre edző nélkül készültem, azaz próbáltam úgy edzeni, ahogy én azt jónak gondolom. Persze ugyanúgy hétköznapi élet és munka mellett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy próbáltam minél többet tekerni, például heti többször bicóval mentem dolgozni és haza (30-45km oda és ugyanenyi vissza, attól függően, hogy merre mentem). Emellett próbáltam teremben is általános edzést végezni, amolyan kiegészítő, törzserősítő gyakorlatokat. Dobos Gábor barátom funkcionális edzést tart, hozzá évek óta jártam már, így főleg az ő edzésein vettem részt. Erről is van egy kis videó, ezt itt nézheted meg:

 Mivel a távolságot tisztelni már korábban megtanultam, úgy voltam vele, hogy amikor csak lehet, tekerek. 450km-t terveztünk 2014-ben egy fixi nyergében, így a legfontosabbnak azt gondoltam, hogy szokjak össze a bicóval. Ez azért is volt olyan fontos, mert új bicóm volt és így a geometria, méret és minden részlet ujdonság volt és mivel a folyamatos tekerés, nagyjából 22-24 órán keresztül megviseli ám az embert. Szóval tekertem, tekertem és tekertem, de semmi előre megtervezett módon. Az edzőterembe is csak hébe-hóban jártam, a rendszeresség csírája sem volt érezhető.

Összességében azért azt el tudom mondani, hogy tisztességes mennyiséget tekertem 2014-ben, nagyrészt a konkrét bicó nyergében, változatos körülmények és terepviszonyok mellett. Maga az esemény viszont nem volt piskóta. Majdnem 23 órát tekertem folyamatosan, közben a társam 80km-rel a vége előtt kénytelen volt feladni, így a végét ráadásul egyedül tettem meg. Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt..., qrva nehéz. 23 óra ugyanabban a pózban odavert rendesen és a vége nagyon fájdalmas volt.

2014-et követően 2 évet edzettem edzővel, gondosan megtervezett és felépített edzésterv mellett, természetesen sokkal nagyobb kihívásokra felkészülve. Ma úgy tekintek vissza 2014-re, azaz az "első évre", hogy nagy vállalás volt, amolyan kamikaze akció, pontosabban egy olyan "ahogy esik úgy puffan" sztori, pedig akkor szinte minden arról szólt és úgy gondoltam, hogy annál komolyabban ezt nem is vehetném.

Aztán jött Nándi...