Szóval volt tavaly az az 5i50-es verseny, az első ilyen távú versenyem és arra emlékeztem, hogy atom élmény volt és óriás menés, így amikor posztolták Mukiék a BudapestMan-t, úgy voltam vele, így nyár végén ez milyen fasza lenne, szóval bele is ugrottam.

Kis levelezés eredményeképp Mukiék lemeccselték, hogy mehessek fixivel, szóval méginkább pezsdült a vérem és vártam nagyon ezt a versenyt. 1,5km úszás, 40km bicó és 10km futás pont egy olyan táv, amit nagyon faszán is meg lehet oldani, meg épp olyan rövid, vagyis hosszú, hogy jól el is lehessen radírozni... Öööö, írtam erről itt és főleg azért, hogy a Nagyatád utáni nagypofát kicsit visszafogjam, mert hát hogy lép a nagyatádi ájronmen a Lupa homokjára? Óriás nagy arccal, a mieznekem arccal, hogy másképp :)

Valahogy így:

Na ez a tipikus hülyegyerek fej, aki épp készül magát a mélybe vetni biztosítás nélkül. :-) Úgy úgy, mert mint írtam korábban, ez pont olyan táv, amit nagyon el lehet rontani, főleg, ha olyan pokol meleg van, amilyen volt is.

Reggel persze ment a kinekmiaterv beszélgetés meg a többi, de minimális vizsgadrukk volt csak bennem. Az 5i50-en mentem egy 2:48-at, hát azért azt jó lenne odaverni, de ez teljesen más pálya, szóval ki tudja mi lesz belőle. Nagyatád előtt..., azaz gyakorlatilag alatt edző váltásom volt, így ide is kb apátlanul érkeztem, hiszen ahogy új edzőm Balázs is mondta, ő ehhez már sem hozzátenni, sem elvenni nem tud. Pár napja meg is beszéltük, hogy mivel a nagy cél (Nagyatád) már megvolt, így a közös munkát a jövő évre fókuszáljuk. 

Szóval a Lupa bícsen a jól ismert arcokkal és ismerősökkel méregettük, hogy kinek mekkora, aztán elkezdtünk felsorakozni a starthoz. Mivel én már öreg vagyok, így 9:30-kor rajtoltam, azaz fél órával az első rajt után. Mikor ott álltunk a rajtnál, nem tűnt nagynak a tömeg, még filóztam is, hogy legalább nem lesz ketrecharc. Aztán amikor a vízben voltunk, véget nem érő fight volt, gyakorlatilag folyamatosan. Óra szerint majdnem 1600m volt a pálya és a fordítóknál élet-halál harc ment..., igazából egyik-másik kolléga kifejezetten f@szkalap módjára viselkedett, szóval inkább elengedtem őket...

A bicós depóban elég gyorsan megtaláltam a bicót, de mint valami rutintalan hülyegyerek, úgy pöcsöltem el az időt. Végül asszem olyan szűk 5 percet bohóckodtam el a váltással. Aztán jött az a fekete műanyag pálya, majd ki a gátra, ahol pattogtunk, mint szar a deszkán a fekvőrendőrökön, mire kiértünk a Királyok útjára.

A bicóval voltam úgy, hogy nyomom neki, mert itt tudok perceket hozni a tavalyi időn és már az elején elég komoly 35-38-as tempóra sikerült beállni. Még a rakpart előtt konstatáltam, hogy nem tettem be a zabszeletet, amit pont a bicó kör elején akartam elnyammogni, így kicsit félve verettem tovább a pályát. Aztán úgy voltam vele, jöjjön, aminek jönnie kell, b@sszuk neki, aztán max elfogyok... Szóval ment ez a 38 körüli tempó, ami sajnos az áttételem majdnem felső határa, de valami kurvanagy élmény volt a srácokkal tolni a tempót. Mivel millióan voltunk a pályán, kifejezett cselendzs volt elkerülni a bolyozást és nagyon sokáig inkább visszavettem és oldalra soroltam, nehogy kiszedjenek, de később egyszerűen elkerülhetetlen volt, hogy ne kerüljek valaki mögé, vagy valaki elé. Összeverődtünk páran egy nem klasszikus értelemben vett bolyba, mert nem centikre voltak a kerekek, de mégis azért valamennyire együtt mentünk. Amiért iszonyat tetszett a dolog, hogy én az első 3 ember közül voltam az egyik és szinte végig mi húztuk a sort mindkét rakparton. Hangsúlyoznám, hogy nem bolyoztunk, de egy tempót mentünk. Kurvanagy élmény volt, amikor hátranéztem és jó pár srác a mi tempónkat tolja, mintha valami iramfutók lennénk a maratonon. Kicsit aggódtam, nehogy túltoljam, de annyira vitt az élmény, hogy szartam rá... Már a Dózsán voltunk, amikor az egyik srác mellém gurul majd odaszól, hogy:

"Ha hazamegyek, kurvaélet, veszek egy fixit" :-)))

Ami aztán a depóban ment, hát nem bírná el a nyomdafesték! Már a szombati bedepózásnál is alig találtam meg a helyemet, úgy járkáltam a sorok között, mint a mérgezett egér. Na most, hogy még a bicók is lógtak, annyira sem láttam át. A sorra persze szépen fel volt írva, hogy mettől meddig, de rohadtul nem láttam át a depót. Végül fellógattam egy enyémnek hitt helyre, mikor a cipőt venném elő látom, hogy az nem az enyém..., akkor látom, hogy nekem 3503, az meg 3513 volt..., na akkor még tovább keresni és már ordítani lett volna kedvem, mire meglett. Bő 7 percet buliztam a depóban, 7-et ...zmeg!

A futás első köre szarul ment, gondoltam is, hogy na ennyit a bicó tempóról, de úgy voltam vele, hogy számítottam rá, szóval tök mindegy volt. Aztán a második körre kezdtem feléledni és az utolsót már egész tempósan futottam, már magamhoz képest of course. Már a 2. körben láttam, hogy elment a PB, de azért toltam, ahogy bírtam. Végül 2:55 körül értem be az órám szerint. Ugyan ez 7 perccel rosszabb, mint az 5i50-es időm, mégis szerintem jobbat mentem. Az a pálya más volt, de itt úgy éreztem, hogy minden benne van. Az első futókör kivételével élveztem is a versenyt és ahogy mondtam, a bicó kör az valami óriási élmény volt. Ezúton is köszi srácok!

Míg álltam sorba a pólóért, két srác állt mellettem, aztán mondják nekem, hogy "te ott voltál Nagyatádon, ugye?". Na tessék :-) Aztán, amikor a bicót mentem kidepózni, séta közben egy srác szólt oda, hogy "Te vagy az a fixis csávó?" Hát így kerüt fel végül az i-re pont. :-) 

Ugyan nem lett PB, de pozitív élményből volt gazdagon és úgy gondolom tisztességesen búcsúztattam a szezont. Idén mondjuk kimaradt a féltávos verseny, hála a taxis kollégának, de Füredre már nem megyek el... Már a jövő évi tervek keringenek a fejemben és Nagyatád után amúgy is nehezen vettem fel újra a fonalat. Most egy időre szögre akasztom a futócipőt és az úszószemüveget... ;-)

Ami a versenyt illeti, nekem tetszett a BudapestMan. Kicsit talán sokan voltunk, de ez engem csak a vízben zavart, szóval a kedvemet azért nem vette el. Gratulálok Mukinak és a csapatának, hogy összehozták ezt nekünk!

Viszlát!