Eleve nem vagyok egy nagy blogger, de hogy hónapok óta nem evett ide a fene, az is csak megerősíti, hogy szóvá kell tennem bizonyos hullámvölgyeket, amivel a téli szezonban találkozom. Arról van szó, hogy van ez a bő 3-4 hónap, amikor minden összefog ellened, nehogy kedved legyen már megmozdulni, hiába be van írva az edzés, hiába nincs. Erre persze jön még a "dagadtvagyok" és a "nemmegyekjól" meg az "elevef@szkivan" helyzetek, rosszabb esetben ezek kombinációja.

Ez a rohadék téli szezon arról szól, hogy reggel még, délután meg már sötét van és ráadásul gátlástalanul hideg, szaros, undorító idő. Szóval ilyen körülmények között aztán kelj fel hajnalban, öltözz rétegesen (meg a....át) és húzzál kifelé. Még sötétben csörög az ébresztő, konkrétan kizuhanok a fürdőbe mosakodni és zombiként vonszolom magam a konyhába reggelizni és kávézni. Mire összeszedem magam és kiürítem a tányért, már világosodik és elém tárul az a gyönyörű, ködös, csöpögős, deres, szaros csodavilág, ami a társam lesz a következő 1-2, ne adj'Isten 3-4 órában.

Szóval magamra cibálom az aláöltözőt, ráfeszítem a bicós naceszt, téli mezt, mellényt, 2 réteg zoknit (ami még így sem elég, hiába van rajtam kamásli), aztán mint egy kötözött sonka kilépek a csodálatos álomvilágba, hogy kivéssem a bicót a jégfalból. Kikorizok a kapuig, stopliban külön vidám kezdése ez az edzésnek, aztán ráveszem magam, hogy ha már eddig eljutottam, akkor már induljak is el.

Hideg van, csúszik minden, köd van, szar minden. Innen kezdesz, mélyebbről talán nem is lehet. Szokás mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy, szóval 20-30 perc múlva már (néha úgy gondolod, hogy) minden jó, haladunk, bár pulzus az egekben és mind a 20 ujjam utolsó percét kezdem maradandóan elveszíteni. Plusz a bicó is úgy néz ki, mintha sosem pucolnám le, szóval azért még mindig erősen a f@szkivan. 

Aztán jönnek a feladatok, mondjuk egy laza 10x20mp maxon és rögtön nem gondolsz másra, mint hogy ha itt a ködben, az út szélén az EX zónád határán szívrohamban belerogysz az árokba, ember nincs, aki megtaláljon. Szóval amikor a negyedik 20mp max után keresed a levegőt, azt gondolod, hogy már nincs lejjebb. Nos akkor meg is jön az előre nem tervezett eső, amit ebben a 2-3 fokban nem ugyanazzal a lelkesedéssel fogadsz, mint a nyári 35 fokos 7 órás állóképesség edzésen. Legutóbb 3 órát tekertem esőben, ami az első 20 perc után érkezett meg és képzeld, egészen az utolsó 10 percig kitartott, majd mire hazaértem, a nap is kisütött, hogy rohadjon meg! Nos akkor ott többször eljutsz a jól ismert "miaf@sztkeresekitt" kérdéshez, de azzal, hogy megfordulsz, már csak szarabbul jársz, szóval menni kell tovább. Aztán amikor otthon fürdés előtt tükörbe nézel, a combod, hasad és az arcod úgy pirul, mintha a disznóvágáson kicsit közelebb álltál volna a pörkölőhöz. A forróvízről meg nem tudod eldönteni, hogy akkor ez most jól esik, vagy fáj?!

Na, ilyen mélyről indulsz és közben sincs túl sok opció, ami javítana a helyzeten. MÉGIS..., amikor kint vagy és nyomod, valahogy már nem panaszkodsz. Akkor már ott vagy és, ha ott vagy, akkor már csinálod, hiszen "be van írva b....zmeg". Legutóbb az jutott eszembe, hogy bohóckodhatnék otthon a görgővel, vagy mondjuk egyátalán meg sem mozdulnék..., VAGY fogom magam és kimegyek, ahogy tettem is. Utóbbi esetben mindig visszaigazol az élet, ha csináltál már ilyet tudod, milyen fasza érzés szélsőséges körülmények között letolt edzés után a melegben regenerálódni. Abban, ahogy bizseregnek az ujjaid, ahogy kezdesz kiolvadni és már fürdés után, felöltözve, frissen töltöd fel az edzést, na annak van egy olyan utórezgése, hogy ÉRZED, HOGY ÉLSZ. Amikor meg ráveszed magad, hogy görgőzz, 10 perc után azt kívánod, hogy bár kimentél volna. Ilyen ez. Ilyen ez télen. Sehogy sem jó, mégis jobb kint. Nekem. Megyek is, mert 2 órát kell ma tekernem. Megint öltözhetek fel, hogy rohadna meg. Esküszöm, ha létezik tavaszanyó, tegyen meg mindent, hogy soha ne találkozzunk. Nem állnék jót magamért. Kapja be. Na mindegy. Megyek, mert rámmelegszik a 3 réteg ruha. Hestegf@szkivan. De azért mégis kimegyek. Kimegyek, mert azért az nem is olyan szar. Sőt, jó. Menj ki te is. Most. 

Hátszelet! Legalább azt! Üdv!